"Musil szellemisége kísérletezik az én érzékeimmel is" - Újra színházban dolgozik Zoób Kati

2016-04-11 08:01, szinhaz.hu - Kultúra

A Vörösmarty Színház a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében ősbemutatóra készül: Robert Musil A rajongók című színművét Szikora János állítja színpadra. A jelmezeket a rafináltan érzéki anyagok mestere, Zoób Kati és Divatháza álmodja meg. Musilról, színházról és divatról kérdeztük a tervezőt. Ajánló az előadás elé: Robert Musil a XX. század egyik legmeghatározóbb írója. Proust: Az eltűnt idő nyomában, Joyce: Ulyssese és Musil: A tulajdonságok nélküli ember című regénye korunk posztmodern művészetének szellemi alappillérei. Musil életében egyetlen darabot írt, a Rajongókat, amelynek irodalmi értéke legjobb prózáinak szintjén mozog. 1920-ban, Berlinben volt az ősbemutatója, azt követően főleg német nyelvterületen játszották, ahol mindig a legrangosabb színházaknál (lásd Schaubühne, Burgtheater), a legnagyobb színészek és rendezők bravúrdarabja volt. Magyarországon soha nem mutatták be, noha Győrffy Miklós fordítása 1993-ban jelent meg a Színház mellékletében. A Vörösmarty Színház most úgy gondolta, hogy elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet. A darab egy jómódú polgári család villájában játszódik. Főhőse két házaspár, ahol a nők testvérek. Az idősebb testvér házába beállít a húga a szeretőjével, akiket a húg férje rajtakapott, és most menekülniük kell, mert a férj gyilkossággal fenyegetőzik. Hosszú diskurzus és lelki tusa kezdődik a két nő között arról, hogy mi a helyes: visszamenni a házasságba, vagy inkább elmerülni az ismeretlen szerelemben? Közben telnek a napok, és a fiatal lány nővére és szeretője között váratlan, és egyre elementárisabb erejű vonzalom alakul ki, majd a nővér megszökik húga szeretőjével. Ekkor a nővér elhagyott férje bevallja a magára maradt lánynak, hogy házasságuk tulajdonképpen csőd volt, mert ő valójában belé volt szerelmes, csak nem volt bátorsága bevallani. Kiderül, hogy évekkel korábbi rejtett érzelmeik közösek voltak. Ennek ellenére a fiatal lány nem él ezzel az új lehetőséggel, hanem egy forró, érzéki pillanatban váratlanul elmenekül. Merre visz az útja? Az öngyilkosságba? A szabadságba? A darab Musil nagyregényeihez hasonlóan talányos nyitottságban hagyja a történet végét. A bergmanni mélységű szituációk végtelen láncolata, valamint a lelki élet kiismerhetetlenségének tébolyát intellektuálisan feldolgozni képtelen figurák groteszk helyzetkomikuma lebilincselő élményt kínál színésznek és nézőnek egyaránt. A rendező, Szikora János, e különleges és kifinomult világ ábrázolására két különleges művésszel társult. A kosztümöket a rafináltan érzéki anyagok mestere Zoób Kati és Divatháza álmodja majd meg. Villáminterjú: Divattervezőként többször dolgoztál színházi produkciókban. Hogyan és mikor találkozott a tervezői munkád a színház világával? Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Z. K.: A pályakezdésem a színházhoz kötődik: egy sokképességű kreatív műhelyt hoztam létre, azzal a szándékkal, hogy színházaknak dolgozzunk. Az első kollekciómmal, pályám elején, egy színházi jelmezshow-t szerettem volna létrehozni. Aztán kiderült, hogy divatbemutatót csináltam. Ugyan nem állt szándékomban a divattal foglalkozni, mindig is a színház vonzott, de valahogy úgy hozta az élet, hogy a mindennapi világomat a divat tölti ki. Színházi emberként véletlenül egy divatvonalat alakítottam ki, divattervezőként pedig fantasztikus színpadi produkciókban vehettem részt. Negyedszer dolgozol Szikora Jánossal. Milyen élmény volt A rajongók szövegével találkozni? Z. K.: Nagyon komplikált, rendkívül érzékeny darab. Érzelmekkel és gondolatokkal kísérletező mű, kifinomult nyelvezettel, négy emberről, akiket lelki és szellemi hasonlóságok fűznek össze, és ellentétek választanak el. Sok összetevős a rajongás részemről is, nagyon megfogott az a speciális létezés, amiben a szereplők élnek. Musil szellemiségének rétegei kísérleteznek az én érzékeimmel is. De, ha János nélkül olvasom, soha nem érintett volna úgy meg, mint általa. Az ő rendezői intellektusán keresztül egy egészen egyedi értelmezést és világot kapok. Nem típusfigurákat vonultat fel Musil, hanem nagyon bonyolult karaktereket. Milyenek ezek az emberek öltözékkel jellemezve? Z. K.: Tamara de Lempicka világát idézte fel bennem A rajongók története. Festészete hatásosan megfogalmazza a korszak ikonikus figuráinak jellemvonásait, általa látni lehet az új szépségeszményt, fanyar humorral és dús allegóriákkal. Ő indította el a gondolataimat, és a 20-as évek illusztratív és képzőművészete segítségével építettem fel a szereplők öltözékeit a különböző jellemekre. A húszas években kezdődő minimalizmusban látszólag minden nagyon egyszerű, de mégis komplikált és kifinomultan ravasz lesz. De János nemcsak a szereplőket, hanem a napszakokat is szeretné jelezni a ruhákkal, világos-sötét tónusokkal. A jelmeztervezés fázisaiban az érzék, érzés mondja ki, hogy mi lesz a jó választás, vagy ez ennél sokkal tudatosabb folyamat? Z. K.: Tudatos és ösztönös egyszerre, mert mindenhez alkalmazkodni kell, író, rendező, színészek, színpadkép, számtalan inspiráció. Ráadásul ebben a diffúz fényű térben a színeknek például különleges jelentősége lesz. Kovács Emőke / Vörösmarty Színház Robert Musil: A RAJONGÓK magyarországi ősbemutató „A Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös program.” Ősbemutató: 2016. április 14., 15. 19.00 A Vörösmarty Színház előadása a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban THOMAS: Lábodi Ádám MARIA, a felesége: Törőcsik Franciska REGINE, Maria húga: Varga Lili ANSELM: Andrássy Máté JOSEF, Regine férje; egyetemi professzor: Egyed Attila STADER, a Newton, Galilei & Stader detektíviroda tulajdonosa: Kuna Károly MERTENS KISASSZONY, cand. phil: Kerkay Rita CSELÉDLÁNY: Soltész Rita Fordító: Györffy Miklós Díszlettervező: Szikora János Jelmeztervező: Zoób Kati Dramaturg: Morcsányi Géza Rendezőasszisztens: Bischof Ildikó Rendező: Szikora János

Tovább »